Egyéb

Juci és Dani környezettudatos esküvője

2018. szeptember 27. ESKLaci

J

uciék életmódjára a természetre és a táplálkozásra való gondos odafigyelés, környezettudatosság jellemző. Miért változtattak volna az esküvőjükön ezen a gondolkodásmódon? Nem is változtattak...

Esküvői Divat: Hogyan ismerkedtetek meg?

Juci-Dani: Egy közös barátunk mutatott be minket egymásnak egy buliban, akit ugyan már 10 éve ismerünk, mégis ennyi időnek kellett eltelni ahhoz, hogy erre a sorsdöntő találkozásra sor kerüljön. Viszont ettől a pillanattól kezdve már nem is nagyon engedtük el egymás kezét.

E.D.: Milyen volt a lánykérés?

J.D.: Kicsit több mint három évvel később történt egy romantikus helyszínen, egy Balaton melletti kis falu, Salföld kilátójában.

E.D.: Hogyan kezdtetek hozzá az esküvői előkészületekhez?

J.D.: Miután egy laza, őszinte, természetes esküvőt szerettünk volna, fel sem merült, hogy a szervezést és az összes esküvővel kapcsolatos előkészületet másra bízzuk. Természetesen barátaink, családjaink bőven kivették a részüket a munkából.

E:D.: Végülis, hol tartottátok meg a szertartást, no és az ünnepi vacsora hol zajlott?

J.D.: Esküvőnk helyszínéül Fácánkerten, egy családi tulajdonban lévő néhai szeszgyár területét választottuk. Dani édesapjának volt ott a 60. szülinapja néhány évvel ezelőtt, ami annyira jól sikerült, hogy akkor el is döntöttük, mi is ilyen bulit szeretnénk.

 

E.D.: Juci, mesélj az esküvőről és persze a ruhádról!

J.D.: Az esküvőt május végére terveztük 100 fős meghívottal. A ruhából nem csináltam nagy gondot, mivel fő szempontom az volt, hogy kényelmes és természetes legyen a megjelenésem. A Springfieldben találtam is egy tört fehér ruhát, mely tökéletesen megfelelt az elképzelésemnek.

A dekorációnál is az egyszerűség, a letisztultság, a környezettudatosság volt az alapgondolatunk. Saját magunk által díszített befőttesüveg mécsesek, és vázák voltak az asztalokon, friss növények és szintén saját készítésű papírvirágok kerültek a falra. A csokornál azonban történt egy kis malőr. Barátnőm a dekorációkból megmaradt virágokból egy gyönyörű csokrot kötött, de az egy másik házban maradt. Így az utolsó pillanatban egy nagy csokor rezgőt vettem magamhoz, mely szintén megmaradt a díszítésből. Szerencsére rajtam és a barátnőmön kívül senki nem vette észre a változtatást.

 

E.D.: Az ételekről is beszéljünk, hiszen ti erre különösen nagy hangsúlyt fektettek.

J.D.: Valóban, ezek összeválogatása igencsak körültekintően történt, mivel mindketten nagyon odafigyelünk a környezettudatos étkezésre, hiszen Dani is híve ennek, én pedig a Felelős Gasztrohős Alapítvány munkatársa vagyok. Ennek a közösségnek fő alapelve, hogy helyi, szezonális ételeket fogyasszunk. Ezért az esküvői vacsorához megpróbáltunk mindent e szerint beszerezni, méghozzá helyből. Az sem volt a célunk, hogy sokféle ételtől roskadozzon az asztal, egyféle meleg étel volt, sertés pörkölt nokedlivel (vegáknak gomba pörkölt, amit az egyik barátunk főzött). A húst egy közeli tanyán nevelt disznó adta. A pogácsa és a kenyér egy helyi pékségből érkezett, a réteseket egy falubeli néni készítette, a kolbászt és szalámit (ez volt az éjféli menü) ugyanonnan szereztük be, ahonnan a disznóhúst. Sőt, ezeket hetekkel a lagzi előtt kifejezetten nekünk töltötték. A borokat, pálinkákat, szörpöket és gyümölcsleveket is közeli termelőktől hoztuk. Nem volt műanyagpohár, se szívószál és a buborékos víz helyett is szikvíz volt.

 

E.D.: Milyen volt a hangulat, hogy sikerült az est további része?

J.D.: Az Asterix Live Music Band zenélt, mely kitűnő választás volt, óriási bulit csaptak, mindig tudták, hogy épp mire van szüksége a közönségnek. Sógornőm ukulelei kíséretével elénekeltem Daninak a Dream a little dream of me című számot. De a barátok is készültek egy kis műsorral, mely nálunk ez már szokássá vált.

 

E.D.: A képeket nézegetve, feltűnően sok a négylábú „vendég”.

J.D.: Miután mi is és a barátaink, családunk is nagy kutyások, ezért teljesen egyértelmű volt, hogy kedvenceink is rész vesznek a lagzin. Természetesen a vendégek is elhozhatták kutyáikat. Azért, hogy senkinek ne kelljen foglalkozni velük, megetetni őket, sétáltatni, egy hivatásos kutyaszittert bíztunk meg ezekkel a feladatokkal.

 

E.D.: Hova mentetek nászútra?

J.D.: Vietnámba mentünk, aminek költségeihez a násznép is hozzájárult. Erre a szép útra az esküvő után fél évvel került sor. Mindenkinek tanácsolnánk, akik még előtte vannak a szervezésnek, hogy nem szerencsés azonnal a lagzi után útra kelni. Jó, ha van egy kis idő, hogy a sok esemény és élmény leülepedjen. Mint ahogy azt is jó tanácsként mondanánk, hogy a szertartás előtt a jegyespár szorítson ki magának 2-3 órát, hogy csak magukkal foglalkozzanak, készüljenek fel nem csak külsőleg, de lelkileg is a sok örömre és izgalomra.

E.D.: Visszatekintve így képzeltétek el a nagy napotokat?

Igen, nagyon örülünk, hogy olyannak sikerült, ahogy megálmodtuk. Szép volt, laza, fiatalos, minden feszengés és pucc nélküli. A család és a barátok összefogása, segítő keze persze csak még inkább hozzásegített minket ahhoz, hogy örökre megőrizzük ennek a boldog napnak az egyediségét és különleges hangulatát.

 

Szöveg: Esküvői Divat magazin Fotó: Nászriporter

Kövess minket!

Instagram